Amikor elkezdtem írni az első könyvemet, még nem tudtam, mi legyen a könyvem fő fajának a neve. Rengeteget gondolkodtam, de egyszerűen nem jutott semmi az eszembe. Csak próbálkozások mentek, hol szörnyű, hol szörnyűbb nevek jutottak eszembe: mármint számomra szörnyűek. Aztán benne van a pakliban, hogy a „nazzarok” sem a legjobb választás volt. De ez már így marad, és majd kiderül az idők során, mennyire vési bele magát az emberek tudatába.
Az első névadás, ami eszembe jutott, a Tiszták volt, mert ez a faj, amely létrehozta az embereket, egy nagyon tiszta nép volt lelkileg. Soha egyetlen rossz gondolat vagy irigység nem fordult meg bennük. Vagyis jobban mondva, a fővezetőjük tiltotta nekik.
Na, most a Tiszták nevet hamar elvetettem. Tetszett, de egyszerűen kellett egy olyan név, amit ha egyszer lefordítok több nyelvre is – mert szeretném –, akkor a Tiszták hülyén hangzik: They are clear.
Ekkor jött a megint nem alvás napokig. Az agyam járt folyamatosan, és nem hagyott aludni. Mi az isten legyen?
Mi az isten? Mi az isten? Mi az isten? Valamiért nem hagyott nyugodni. És ekkor jutottak eszembe az angyalok. Ugyanis a nazzarok sokak szemében olyanok, mint az angyalok. Ám az én univerzumomban az emberek által hitt angyalok nem léteznek. Hanem nálam a nazzarok azok. Visszatérve a „Mi az isten?”-re és az angyalokra.
Amikor páromnak, aki a könyvet is átnézte és javította elsőnek, meséltem a boltba menet, hogy képzeld el, ott szállnak a Tiszták az égen. Mármint nem az angyalok, ezek NEM AZOK. És ekkor csillant meg a szemem, és dermedtem le.
NEM AZOK, NEM AZOK, NAM AZOK, és IGEN! Megvan a fajom neve. Namazok lett!!! Végre, annyira izgatott voltam és boldog. Az egész könyvemben átírtam a Tisztákat Namazokra. Egyszerűen imádtam. Már pólókat, bögréket, telefontokot, mindent készítettem a nevükkel. Egy évig flow-ban voltam.
A könyvkiadás elején voltam már, és minden tökéletesnek tűnt. Aznap éjszaka, mikor mentem dolgozni, ültem a buszon, és valamiért beírtam a Google keresőbe – már nem emlékszem, miért –, de kiadott egy olyan dolgot, ami miatt teljesen elment a kedvem az élettől. Ugyanis a namaz mint név nem volt foglalt a könyvek világában, de volt egy dolog, ami miatt tartottam tőle.
A Namaz az iszlám napi ötszöri kötelező imádsága, amely a hívők és Allah közötti közvetlen kapcsolatot jelenti. Így ezt azonnal elvetettem, mert nem akartam egy nép kultúráját semmiféleképpen belevonni ebbe az egészbe. Ha netán újságcikkek vagy rosszakarók lennének a karrierem során, nem szeretném, ha ebből az iszlám népnek baja legyen.
Könyvkiadás előtt voltam egy héttel. Nem tudtam, mi legyen. Egyszerűen már ott voltam, hogy feladom. És szégyen, nem szégyen, ráírtam poénból a ChatGPT-re, hogy mi az, ami rímel a namazra, mert annyira tetszik az a név. Így kijött a nazar. A nazar amulett (törökül: nazar boncuğu, mavi boncuk (kék amulett) vagy göz boncuğu (szemamulett), közismertebben nazar vagy Allah szeme) egy török amulett, amely a néphagyományok szerint véd a szemmel verés és a rontás ellen. Forrás: Wikipédia.
Így ez annyira nem tűnt rossznak, sőt az, hogy véd a rontás és a szemmel verés ellen, akár még egy képesség is lehet az univerzumomban. Nagyon jó! De nazar, nazar, nazar, legyen inkább Nazzar? Tetszik. De akkor jött elém egy faj a Star Warsból: egy intelligens, lófélékre emlékeztető arccal rendelkező humanoid faj a Star Wars-univerzumban.
Ám mivel tetszett, és nem akartam már változtatni, utánanéztem, hogy le van-e védve. Nem volt. Így mivel még a könyves világban nem használták ezt a nevet, ez a név maradt: Nazzar.És a végső igazság: lehet, hogy először nem a Nazzar nevet szerettem volna, de már annyira megtetszett, hogy nem bánom, sőt örülök is neki, mert sokkal jobban hangzik, és sokkal könnyebben meg lehet jegyezni. Illetve ami külön tetszik, hogy sokkal komolyabbnak is hangzik, mint a Tiszták vagy a Namaz.