I.
London, 2015.
Jake számára a nyári szünet nemcsak pihenéssel, hanem munkával és tanulással telt. Előző évben ugyanis elég sok tantárgyból állt rosszul, így elhatározta, hogy a nyarat most nem bulizással szeretné tölteni. Viszont amikor éppen nem a tanulásban mélyült el a mindennapjaiban, akkor édesapjának, Richard Greenwoodnak segített a vállalkozásában, aki jó hírnévnek örvendett a villanyszerelő-szakmában.
Richard folyamatosan arra biztatta fiát, hogy hagyja ott az orvosit, és vegye át tőle a vállalkozást. Ugyanis ez már biztos állás. Ám az orvosi nemcsak nehéz, de még keveset is fizet – vallotta. Habár néha-néha Jake elgondolkodott rajta, tudta, hogy nem a pénz az, ami kecsegteti őt, hanem az, amiért belekezdett: édesanyja miatt, aki daganatban hunyt el.
Mikor véget ért a nyár, Jake visszament az egyetemre. Azok a barátai, akik messze laktak, és nem látogatták egymást, úgy üdvözölték őt megint, mintha eltelt volna tíz év.
– Miújság Jake? – kérdezte Thomas, majd adott neki egy laza baráti pacsit.
Thomas egy német származású srác volt, aki mindenáron Londonban akart tanulni. És nem azért, mert szülei szerint az Oxfordi Egyetem az egyik, ha nem a legjobb. Hanem, mert tudta, hogy itt vannak a legjobb egyetemi bulik.
– Nem sok, veled? – kérdezte Jake.
– Egész nyáron buliztam. Annyi nővel volt dolgom, el sem hiszed… Remélem, jól telt a nyarad.
– Tanultam és dolgoztam… – halkult el Jake.
– Tanulni és dolgozni? Tanulj az egyetemen, dolgozz a munkában. De öcsém, a nyári szünet, na, az buli.
– Veled minden rendben, János? – kérdezte Jake.
– Igen. Szerencsére nekem is jól telt a nyaram. A nagybátyámnak segítettem az állatkertben.
– Állatkertben? Csak nem szart szedtél? Na és ki után? Remélem, nem utána – röhögött Thomas.
János Magyarországon a lehető legtöbb idejét állatkertekben töltötte. Nagybátyja zoológusként járta a világot, és amikor Magyarországon járt, akkor mindig segített neki.
– Mondd csak, mi is a te rokonod foglalkozása? – kérdezte Jake.
– Zoológus.
– Vagyis az elefántok seggében turkál? – kérdezte Thomas.
– Te nem változtál semmit, Thomas. Ugyanaz a bunkó, alpári és segghülye vagy – bökte oda János.
– Na, kikérem magamnak! Hülye nem vagyok… Máskülönben hogy tanulhatnék orvosnak? – röhögött. – Különben is, így szerettek.
– Haha.
– Jake, így szerettek, igaz? – kérdezte Thomas, ám Jake nem válaszolt. – Mi a fasz bajod van?
– Azt hiszem, én tudom – mondta János.
Az egyetem előtt egy gyönyörű, vörös hajú lány szállt ki egy hatalmas, fekete autóból.
– Ki lehet ő? – kérdezte Jake.
– Nem tudom. De úgysem állna veled szóba.
Jake faképnél hagyta a barátait, és egyenesen a lányhoz vette az irányt.
– Ne haragudj, de mit keresel itt?
– Mit keresek itt? – kérdezte Emilia.
Jake megrázta a fejét.
– Én hülye... Hát biztos tanulni vagy itt.
– Nem, én vagyok az új igazgató – mondta komoly tekintettel Emilia.
– Komolyan? – húzta össze a szemöldökét Jake.
– Hát persze, hogy tanulni vagyok itt. Ilyen idősnek nézek ki?
– Nem, dehogyis. Ne haragudj, de ostobaságokat beszélek – nyújtotta előre a kezét. – A nevem Jake Greenwood.
– Örülök – mosolyodott el Emilia. – Az én nevem pedig Emilia Piękna.
– Mondd, eddig miért nem láttalak errefelé?
– Ez az első évem.
– Gyere már, Jake! – kiáltott Thomas.
– B-b-bocsánat! A barátaim azok. Mennem kell, de ha lenne kedved, találkozhatnánk iskola után?
– Találkozni?
– Körbevezethetnélek az egyetemen.
– Az olyan jó móka? – kacagott Emilia.
– Nem tudom – vonta meg a vállát Jake, majd elpirult. – Akkor tanítás után – fordult sarkon Jake.
– Akkor tanítás után – mondta Emilia.