A nazzar-emberek a tisztavérű nazzarok és az emberek párosodásából jöttek létre. Testük azonban gyenge, mint az embereké, mégis különleges képességekkel rendelkeznek, mint isteneik, a nazzarok. Vannak köztük halottlátók, állatokkal suttogók, tűzgyújtók, robbantók, alakváltók és elmebefolyásolók, stb. Mivel testük halandó, erejük használata korlátozott, és idővel akár halálos is lehet számukra, ha túl gyakran használják. Külső megjelenésük teljesen emberi, vérük, genetikájuk is pontosan ugyanaz, így ha nem fedik fel erejüket, kilétük nem ismerhető fel.
A nazzar-emberek születése Siwennel kezdődött az i. e. 23. században, amikor megismerkedett Enhéduannával, Sarrukín, Sumer és Akkád királyának leányával. Sarrukín volt az első ember, aki találkozott a tisztavérű nazzarokkal, akik felvilágosították az embereket arról, hogy a gonosz köztük van, és mindent és mindenkit irányítani akar. Miután megmentették népét, a király cserébe a lányát Siwenhez adta.
Siwen, Sewai, Keji és Ren gyerekkorukban az Első Bolygóról szöktek meg testvéreikkel – összesen nyolcan –, ám csak négyen jutottak le a Földre. Amikor az En-ek megtanították őket a meditációra (amit a Földön kívül máshogy neveznek), megvilágosodtak, és rájöttek, hogy a zhe’rakok a nazzarokat akarják elpusztítani. Ám mivel ekkor még a zhe’rakok kevesen voltak, megpróbálták a gyenge embereket beidomítani, hogy hadsereget gyűjtsenek maguk köré. A négy testvér megpróbálta erre felhívni az emberek figyelmét. Időközben azonban nemcsak a saját fajukat, hanem már az embereket is meg akarták menteni.
Hatalmas, díszes ceremóniára került sor, amikor Sarrukínt, a kiválasztottat megkoronázták. Rengeteg ember gyűlt össze, és vidáman mulattak. Ám ez a nap nemcsak ezért volt különleges.
– Én, Sarrukín, Sumer és Akkád királya megparancsolom nektek – név szerint Sewai, Siwen, Ren és Keji –, hogy időtlen időkig kötelesek vagytok engem és az embereket szolgálni. Ti, akik megmutattátok nekem a helyes utat, és akiket testvéreimként szeretek, többet kaptok tőlem, mint földet vagy szolgákat. Mostantól ti lesztek a Föld igaz istenei és védelmezői. Nevetek az örökkévalóságig fennmarad.
Sewai, Siwen, Ren és Keji mosolyogva meghajolt a király előtt, majd megfordultak és elindultak kifelé.
– Hová mentek, testvéreim? – kérdezte Sarrukín.
– Bár nagyon megtisztelsz minket, ifjú király, nem maradhatunk – mondta Siwen.
– Miért nem?– Mert nem ide tartozunk. A Föld nem az otthonunk. Habár megnyertük a csatát, soha nem nyugodhatunk – válaszolta Keji.
– Szavam törvény ezen a világon! Én vagyok a király, és megparancsolom, hogy maradjatok! Nem csupán nazzarok vagytok, hanem emberek is – épp olyanok, mint mi. EMBEREK! – állt fel a trónszékből Sarrukín.
– Értjük… de akkor sem – mondta Siwen. – Számunkra itt véget ért a harc. Az emberek biztonságban vannak. Mostantól a te feladatod, hogy így is maradjon – mondták, majd sarkon fordultak, és elhagyták a termet.
Az emberek nem hittek a szemüknek. A négy testvér visszatért otthonába, hogy megbeszéljék a továbbiakat. Lakhelyük nem volt messze a királyétól, de elég távol ahhoz, hogy ne zaklassák őket.
– Tényleg nem maradhatunk? – kérdezte Keji.– Nem… – válaszolta Sewai. – Nem vagyunk emberek. Csak idő kérdése, hogy megtaláljanak minket. Már az is bűn, hogy segítettünk.
– De jól tettük. Gondolj csak bele… ha tudtunk volna segíteni Nofin is.
– Többször is belegondoltam! – emelte fel a hangját Sewai. – Többször, érted? – egy könnycsepp gördült végig az arcán. – Ha megmenthettem volna, most nem lennénk itt…
– Együtt maradunk – mondta Siwen. – Már így is elvesztettünk négy testvért.
Furcsa dörömbölés hallatszott az ajtón. Nem egyszerű kopogás volt – inkább mintha kód lett volna.
– Ki lehet az ilyen későn? – kérdezte Ren.
Keji kinyitotta az ajtót.
– Már régóta kereslek titeket.
– Ki vagy? – kérdezte.
– Nem fontos.
A nő kendővel takarta el az arcát.
– Ha nem fontos, akkor miért keresel minket?
– A lényeg, hogy nem hagyhatjátok el a Földet.
Sewai is megjelent.
– És miért nem?
– Itt nem beszélhetek – nézett körbe a nő.
– Akkor gyere be – mondta Siwen.
A nő leült közéjük.
– Üdvözöllek titeket, Siwen, Ren.
– Honnan tudod a nevünket?
– Nem ez a lényeg. Hallottam valamit… meg akarják ölni a királyt.
– Sarrukínt? – kérdezte Ren.
– Igen. Volt egy álmom. Nem tudom, kik vagytok… de tudtam, hogy meg kell találnom titeket. Ha elhagyjátok a Földet… megölik a királyt, és vele együtt az emberiséget is.
A nő levette a maszkját.
Siwen azonnal elpirult. – De hiszen maga… gyönyörű…
A többi már történelem...