Volt egy legenda, amely Feuerthal Elisabeth, Trier gyógyítója körül keringett. Ám a valóságban az ő nevét elfeledték, és az emberek soha többé nem beszéltek róla. Pedig Elisabeth Trier őrangyala volt, és sokan a mai napig követik az ő útját úgy, hogy nem is tudják, kiről van szó.
Az a hír járja, hogy Elisabeth olyan képességek birtokában volt, amelyeket sok gyógyító és civil ember furcsának tekintett. Így őt és családját is boszorkánysággal vádolták. Nem is akármilyen boszorkánynak tartották, hanem Trier egyik legnagyobb boszorkányának. Elmondások szerint a szegények Trier angyalának kezdték hívni. Ám ez idővel, ahogy megjelent Trier érseke, Johann von Schönenberg, alábbhagyott, vagy félelemből teljesen megszűnt. Soha többé nem merték még csak kiejteni a nevét sem.
Elisabeth abban az időben, amikor a boszorkányokat üldözték, és sok volt a szegénység és a betegség, mindig jószívűen segített. Gyermekeknek segített fejlődni és tanulni, és rengeteg beteg gyermeket mentett meg úgy, hogy soha nem kért érte semmit. Számára egy mosoly, amit viszonzásul kaphatott, sokkal többet jelentett.
Elisabeth egyike volt a nazzar-emberek leszármazottainak, ám sosem gondolta volna, hogy ez olyan pecsétet jelent, amiért megvethetik őket. Az 1580–90-es években Trierben viszont sajnos így volt, és talán így van a mai napig is. Ha valaki más, furcsa vagy nem olyan, mint a többiek, azt kinézik, ahogy sajnos a mai napig is.
Akkoriban Trier érseke meggyőződéssel vallotta, hogy a boszorkányoknak el kell pusztulniuk, ahogy az a Bibliában le van írva. Ám a boszorkányüldözés abbamaradt, a nazzar-emberek üldözése nem. Sajnos azokat az embereket, akik egy kicsit is kilógnak a sorból, mint ahogy Elisabeth is, gyakran megbélyegzik vagy üldözik.Elisabeth mindig egy dolgot vallott, ami számára a legfontosabb volt a világon: „Szeress szívből, és a szemed nem tud becsapni.” Talán vannak emberek, akik ismerik a történetét, és a mai napig értik, mit jelent ez valójában…
Hamarosan megjelenő könyvem legendája, amely Az Átok címet fogja viselni.